AkarlakMond minek nevezzelek? talán édes titoknak mit szívem rejtett barlangjából a részeg percek kilopnakAkarlak
Olyan vagy a mélyben akár apró táncoló éjszakai fények ahogyan melengetik a lelkem a jeges novemberi sötétben
Szomorú zajok cseppenek rám az erdőben tépet fák magányából kiszakad néha egy-egy erezett álom
Becsukom az Ajtókat sós folyók mélyítik medrüket összekuporodok (jeges szél simít át testemen) Akarlak
A Gyertya csonkjanNéhány órája láttam síromat üres névtelen domb volt amit csak a szél simogatA Gyertya csonkjan
Alkoholgőzös pillantásom megsúgta a glória csak testemet rágja féregmód (nincs dicsőség a síron túl)
Lelkemet sorvasztja
Szép kedvesem tépd le kígyó bőröd öltözz ősi meztelenségbe és taníts rá engem is
Menj tovább égesd fel porhüvelyed kiszáradó maradékát lelkünk édes lázas aktusban döf egymásba túlvilági nedves vágy elégíti ki a dög világot
legyen szerelem utánpótlás a korcs fajnak gyerme
Previous PageNext Page